| 
| Találatok: 14697Ugrás az oldalon a következőre:
Csömötei szőlőhegy
A községtől nyugatra - a belterülettől 1 kilométerre - húzódó 278 méter tengerszint feletti magasságú „hegyet” szőlőskertek, gyümölcsösök borítják. A nép már régóta Csömötei-hegynek nevezi.
Először a XIV-XV. században találkozunk olyan írásos nyomokkal, melyek arról szólnak, hogy a chömötei nemesek nagy kiterjedésű szőlőkkel rendelkeztek. 1624-es oklevelek 11 szőlőtulajdonost említenek név szerint. Az 1720-as összeírás is beszámol a szőlők helyzetéről: „Curiales nemesek a szőlőiket illetőleg a hegyvám jognak vannak alávetve, azért írattak össze. Tíz nemes, köztük egy bíró, egyenként 2-3-4 kapás szőleik vannak. Összes szőlejük 25 kapás.” Egy kapás (szőlőföld terület) egy nap alatt egy ember által megkapált szőlőterület. A mértékegység nagysága helyenként változott, a XVIII. század elején 190 és 400 négyszögöles határok között mozgott.
1778 áprilisában a szőlőhegyet újrafelosztás miatt felmérik. Hegyvámos szőlőt mérnek ki, 21 személy részére. Ők a használt szőlő után hegyvámot fizettek. A hegyvámot a hegypincében kellett leadni Szent György-napig. A hegyvám mindig bor volt, bordézsma. A hegypince mind a mai napig megmaradt.
Hegypince
Egy 1857-ben készült kataszteri térkép a csömötei hegyen lévő szőlőket is feltünteti. A térképen a korábbi térképekhez viszonyítva a szelídgesztenyések területe nagyon megcsappant, sok magánszőlőt és kilenc pinceépületet tüntet fel.
SzelídgesztenyefaÖreg pincék
Több mint 53 hektár területen több száz szőlőtermő kis parcella és mintegy 170 présház található. Itt a szőlők, kaszálók, veteményesek, gyümölcsösök, borospincék váltogatják egymást kedvesen, hangulatosan. A borospincék körül virágok, virágágyak is fokozzák a táj hangulatát. Egyszóval szép, pihentető és hangulatos a Csömötei-hegy.
SzőlőhegyHóvirág-szőnyeg
Kankalinos táj
SzőlőlugasKilátás a szőlőhegyről
A gazdák is nagyon barátságosak, büszkén kínálják egyre jobb minőségű boraikat a hegyben sétálóknak.
A pincék ebben az időben csak fából készültek (szelídgesztenye vagy tölgy). A pincék fala boronafalas megoldású, a tetőt zsúppal fedték. Ezek a pincék kiválóan alkalmasak voltak a bor tárolására, mert mind a két építőanyag jó hőszigetelő, és így a pincének szinte állandó hőmérsékletet biztosítottak. Ma már sajnos csak kettő látható belőlük.
Boronafalú pince
Az elmúlt évtizedben sokat fejlődött a Csömötei szőlőhegy infrastruktúrája. Az Önkormányzat és a tulajdonosok összefogásának, a tudatos fejlesztésnek, sikeres pályázatoknak az eredménye, hogy van villany, vezetékes víz, esőben is járhatóak az aszfalt és betonburkolatú utak. Egyre javul az itt termett borok minősége, erre alapozva több rendezvényt honosított meg a Kertbarát Kör, ill. a Borbarát Hölgyek Egyesülete. Célunk, hogy minél többen ismerjék meg szőlőhegyünket és az itt termett borokat, azaz jöjjenek ki a Csömötei hegybe.
További képek tekinthetők meg a képgalériába ide kattintva
A szőlészkedés-borászkodás hagyományai a Csömötei-hegyen
A községtől nyugatra húzódó 244 méter tengerszint feletti magasságú dombot szőlőskertek, gyümölcsösök borítják. A nép már régóta Csömötei-hegynek nevezi. A történelem során különleges, bensőséges, ragaszkodó kapcsolat alakult ki a lukácsházi ember és a „hegy” között. Ha a nehéz mezei munkában, a mindennapi élet gondjaiban elfáradt, a hegyre ment ki, hogy kipihenje fáradalmait. Talán a csend, a meghitt környezet, az erdő közelsége, a madárdal, a felszabadultság érzete, a tájra, falujára, otthonára nyíló szép kilátás vonzotta ide. Ha a „hegyre” ment, ünnepiesebben öltözött, másképpen, mint amikor a mezei munkát végezte. Itt kapcsolódott ki, itt pihente ki a hétköznapok fáradalmait. Ezért a „hegy” elrendezése is egészen más, mint azon szőlőhegyeké, ahol szőlőtermeléses gazdálkodás folyik, ahol minden talpalatnyi hely szőlővel van betelepítve. Itt a szőlők, rétek, gyümölcsösök, borospincék váltogatják egymást kedvesen, hangulatosan. A borospincék körül virágok, virágágyak is fokozzák a táj hangulatát. Egyszóval szép, pihentető és mégis hangulatos a Csömötei-hegy.
A szőlőhegy szeretete 1960 után még inkább fokozódott, ugyanis a gazdálkodóktól a földeket elvették és téeszesítették. A szőlőhegyeket zárt kertté nyilvánították, így azok magántulajdonban maradtak. Nehéz leírni azt az érzést, amit a lukácsházi ember érzett, mikor az egész heti tsz munka után kimehetett a szüleitől örökölt saját szőlőjébe, s nem parancsolt neki senki. Elképzelése szerint dolgozhatott, tervezhetett. Megnőtt a szőlőskertekhez való ragaszkodás. Minden megtakarított pénzét ide fektette be. Ekkor épültek azok a csodálatos kétszintes pincék is, melyek ma a szőlőhegyeket ékesítik. Megindult a nemes versengés. Ki tud jobb bort termelni? Megalakult a Kertbarát Kör 1981-ben. 1982-től szerveződtek a hivatalos borversenyek, a versengés először a pincékben egymás között folyt. Napjainkban a borversenyeket minden év áprilisában a Lukácsházi Kultúrházban szervezzük, amelyek folyamatosan körzeti borversenyekké szélesedtek ki. Ezekre általában 50-70 benevezés érkezik. A borokat szakmai zsűri értékeli, pontozza. Az első három helyezett a megyei borversenyen vesz részt.
A szőlőtermesztés kultúrája már az ókorban, a Földközi-tenger medencéjében alakult ki. Az itt lakó népek a vadon élő vadszőlőt nemesítették. A szőlő tehát mediterrán éghajlathoz szokott kúszónövény. A meleget kedveli, a hideget mínusz 15-19 Celsius fokig bírja, alatta elfagy. Természetesen ez a tűrőképesség fajtánként változik. Ahol nem metszik, a fára is szívesen felkúszik, bizonyítva kúszónövény voltát. A szőlőmetszés hasznosságát a franciák fedezték fel. A monda szerint a vízhordó szamár lerágta a körülötte lévő szőlőket, melyek utána sokkal nagyobb termést hoztak. Ezután vált szokássá a szőlők metszése. A francia szőlőkben ennek emlékére sokhelyütt szamárszobrokat állítottak fel.
Nálunk Savaria környékén a rómaiak honosították meg a szőlőtermelés kultúráját. A Savariát övező dombokon, (Pogányok, Csömötei, Apáti) ők telepítették az első szőlőket. Ezt a tényt sok emlék őrzi. A rómaiak kötelezően pogányok voltak és több istent imádtak. Pogány római katonák művelték a szőlőket, innét a Pogányok elnevezés. A régi öreg szőlősgazdák emlékeznek még egy szőlőfajtára, melyet római szőlőnek neveztek. Az 1930-as években egy kútásás alkalmával megtalálták a Pogányokban Bacchus isten szobrát. Ő volt a római vallásban a jókedv, az evés, mulatozás istene. A szőlőművelés tudományát a honfoglaló magyarok is átvették az itt élő népektől. Egyszerűbb, higiénikusabb volt a bor termesztése, mint az addig ismert „kumisz” előállítása. A kalandozások során megismerkedtek a borral is (Sankt-Gallen).
Először a XIV.-XV. században találkozunk olyan írásos nyomokkal, melyek arról szólnak, hogy a chömötei nemesek nagy kiterjedésű szőlőkkel rendelkeztek. „1297 a Choóiak eladták 20 márkáért Hollósi Rempe fiainak birtokuk egy részét.” Az okirat külön megemlíti a négykerekű malmot, gyümölcsöst, szőlőt, kaszálót és az épületeket (Vas m. Levéltár Okmánytár VIII. kötet 231. oldal). 1624-es oklevelek 11 szőlőtulajdonost említenek név szerint. 1628-ból való adatok szerint a szőlők osztálya Karlowicz Pál hegymesterségében négy részre oszttatik: két rész Hollósi Mihályé, két rész Éváé: „Parragh zölö végiben van 2 parragh zöleö ez Mihálé, a másik két parragh zöleö Éváé.”
Az 1720-as összeírás is beszámol a szőlők helyzetéről (Vas M. Levéltár Helytörténeti Lexikon cetlianyagából): „Curiales nemesek a szőlőiket illetőleg a hegyvám jognak vannak alávetve, azért írattak össze. Tíz nemes, köztük egy bíró, egyenként 2-3-4 kapás szőleik vannak. Összes szőlejük 25 kapás.”
Egy kapás (szőlőföld terület) egy nap alatt egy ember által megkapált szőlőterület. A mértékegység nagysága helyenként változott, a XVIII. század elején 190 és 400 négyszögöles határok között mozgott.
„Idegeneknek is vannak szőlejük, Kiscsömötébűl 8, Ludadbúl 5, Pusztacsóbúl 1, Pösébűl 1. Ezek szőlei 51 kapás. Hozzáadva a Csömöteiekéhez ez összesen 76 kapás szőlő.”
Az összeírás megjegyzi: „Egy kapás szőlő után egy és fél - leginkább két akó bor terem” (egy akó = 56 liter).
„A két akó bort közönségesen egy RF adhattak el.” (RF = rénesi forint, egy rénesi forint kb. egy köböl búza ára. Egy köböl búza 1 zsák, kb. 50 kg búzának felel meg.)
1778 áprilisában a szőlőhegyet újrafelosztás miatt felmérik. Hegyvámos szőlőt 17 holdat mérnek ki, 21 személy részére. Ők a használt szőlő után hegyvámot fizettek a három tulajdonosnak (Hollósi Família, Sőbér Linea, és Thulok Linea). A hegyvámot a hegypincében kellett leadni Szent György-napig. A hegyvám mindig bor volt, bordézsma. A hegypince mind a mai napig megmaradt a Csömötei-hegyen más funkcióval.
A borkimérés joga nemesi jog volt, amit a nemesek többször árendába (bérbe) adtak magánszemélyeknek. Így például a Kiscsömötei Nádasdy-betérőt Östör Lászlónak (nagycsömötei lakos) 290 rénesi forintért. A lukácsházai Esterházy-hercegi kocsmát (a későbbi iskolaépületet) az úrbéreseknek 20 rénesi forintért. A nagycsömötei betérő borkimérések nemesi jogon működtek a Koltay és a Tolnay családok kezelésében.
Az 1857-ben rajzolt kataszteri térkép a csömötei hegyen lévő szőlőket is feltünteti. A térképen a korábbi térképekhez viszonyítva a szelídgesztenyések területe nagyon megcsappant, sok magánszőlőt és kilenc pinceépületet tüntet fel. Ez a térkép már jóval az urbárium végrehajtása után készült, ezért a nemesek földbirtokaránya nagyon megcsappant.
Megmaradt régi boronafalú pince
A pincék ebben az időben csak fából készültek (szelídgesztenye vagy tölgy). A pincék fala boronafalas megoldású, a tetőt zsúppal fedték. Ezek a pincék kiválóan alkalmasak voltak a bor tárolására, mert mind a két építőanyag jó hőszigetelő, és így a pincének szinte állandó hőmérsékletet biztosítottak. Ma már sajnos kevés látható belőlük. Az 1700-as években volt szokás, hogy az addig fából készült lakóházakat lebontották, hogy helyettük vályogtéglából épült zsúppal fedett házakat építsenek. A lebontott boronafalú házak anyagát (gesztenye- vagy tölgygerendák) kihozták a hegyre, és belőlük borospincéket építettek. Jól megfigyelhető ezeken a pincéken, hogy a faanyaguk valahol egyszer már be volt építve, régi csapok nyomai, toldások láthatók. Ezekben a pincékben tölgyfákból faragott fapréseket helyeztek el. A présállványon egy nagy fagerenda állt, az elején felhúzható malomkő vagy súly volt, mely a présfát húzta, és az folyamatosan préselte a „kosárba” rakott szőlőt. A gerenda működését „rigókkal” (laposra faragott fabetétek) szabályozták. A kicsurgó mustot fasajtárba gyűjtötték, és a töltikével a borvályú segítségével a hordóba töltötték. Ezekben a pincékben hiába keressük a szőlődarálót vagy zúzót, ilyet akkor még nem használtak. A puttonyokban lehordott, leszüretelt szőlőt fasajtárba öntötték és muszuló fával összenyomkodták: megmuszulták. A megmuszult szőlőt fakádba gyűjtötték, ebbe borkosarat helyeztek és a beszüremkedő tiszta mustot hordóba öntötték. Ez volt a szűrt must, melyből a legjobb bor készült, melyet csak paszitára, vagy lakodalomra vettek elő. A kész bort a hordóból hőbérrel emelték ki, a nagyobb hordókat csapra verték. A szőlőzúzó, vagy daráló, a csutkázó gép csak később, a modern pincékben található.
1895-1901 között megjelent a Csömötei-hegyen is a filoxéra, és az addigi virágzó szőlőkultúrát tönkretette. A filoxéra a talajban él, és a szőlő gyökereire telepedve elpusztítja azt. A filoxéra hazájában, Amerikában éltek olyan szőlőfajták, melyek a betegségnek ellenálltak. Az emberek kénytelenek voltak ilyen rezisztens fajtákat telepíteni. Ilyenek: Nocha, Churmin, Százszoros, stb. fajták. A csömötei szőlősgazdák is hamar rájöttek arra, hogy ezek bora metilalkoholt tartalmaz, mely súlyosan károsítja az emberi agysejteket: örökölhető agykárosodást okoz. A szőlészettel foglakozó kutatók keresték a megoldást. Mivel a filoxéra a talajban él és a szőlő gyökereit teszi tönkre, arra a következtetésre jutottak, hogy az ültetendő szőlőtövet két részből kell kialakítani. A talajba olyan szőlőrészt kell tenni, mely ellenáll a filoxérának, és ebbe a föld felett nemes termőrészt kell beleoltani. Így jöttek létre a szőlőoltványok, amelyek ismét nemes, metilalkohol-mentes szőlőt teremtek. A második világháború után nagy harc indult a direkt-termő szőlők kicserélésére. A nochák helyett rizlinget, kékfrankost, stb. kell telepíteni. Az új fajták telepítésére nem volt könnyű meggyőzni a gazdákat. Jó alkalomnak bizonyultak a borversenyek. Az első házi borversenyen Albert Jenő bácsi pincéjében még minden féle-fajta bort elfogadtunk. Ekkor még a lukácsházi szőlők 80 százaléka direkt-termő, 20 százaléka oltvány szőlő volt. Az oltványborokat magasabban, a direkt termő borokat alacsonyabban pontoztuk. A szőlősgazdák hamar ráébredtek arra, hogy érdemesebb oltványborokat termelni. 1981-ben megalakult a Lukácsházi Kertbarátok Köre, egyik feladatnak tekintették a minőségi bortermelés népszerűsítését. Amikor 1982-ben a kertbarátok köre is meghirdette első hivatalos borversenyét, erre már csak oltványborokkal lehetett benevezni. Ekkor az oltvány- és direkt-termők aránya a lukácsházi hegyen 50-50 százalékos lehetett. A Lukácsházi Kertbaráti Kör kapcsolatba került a Locsmándi Vincellér Szövetkezettel (Ausztria). Így a lukácsházi szőlősgazdák nemzetközi tapasztalatokat szerezhettek a bortermeléssel kapcsolatban. A locsmándi gazdák is mindig elhozzák a lukácsházi borversenyre saját termésű boraikat, ezáltal a tapasztalatok kicserélése kölcsönös.
Ma a Csömötei-hegy szőlőskert-területe 53 hektár 3347 négyzetméter. Ebből szőlő 21 hektár 4034 négyzetméter, gyümölcsös 17 hektár 4070 négyzetméter, kert 3 hektár 3093 négyzetméter, szántó 3 hektár 2726 négyzetméter, erdő 1 hektár 5770 négyzetméter, kivett 9260 négyzetméter, rét 5 hektár 4424 négyzetméter. Zárt kertek száma: 312, ebből a helybeli tulajdonos 225, a városi tulajdonos 69, más faluból 18 a tulajdonos. A pincék száma 151.
Szőlősgazdák az 1987 évi borversenyenBásthy Tamás és Harkai Gusztáv bort bírál
Az 1987 évi borverseny eredményhirdetése
(Albert Csaba tanácselnök, Bolfán Csaba a Kertbarát Kör elnöke és dr. Gulner Vilmos zsürielnök)
(részlet: Gulner László: Lukácsháza évszázadai című községmonográfiájából)